Megosztás:

Valahogy a halakkal nem is tudunk közvetlen kapcsolatba kerülni, megsimogatni őket, annyira félénkek. Az emlősök már a testi erejüket, leleményességüket, fogaikat, karmaikat használják, így nincs is szükségük ilyesfajta védelemre. Nyíltan élnek. Az ember pedig a tudatos gondolkodása és önismerete révén, felismerheti és meghaladhatja problémáit. 

   

„Pikkel rám a tanár.” E mögött, sokszor szorongássá csomósodott félelmeink húzódnak meg, melyek a kiteljesedés helyett, sokszor bezárkózásra hajlamosítanak.

Sömör – szömörce – cserszömörce. Sokan kapnak kiütést e növénytől. A cser előtag pedig a bőr cserzőanyagára utal. S bizony nagyon megváltozik a bőrünk e betegség idején. Apró göbök keletkeznek, melyeken ezüstösen hámló plakkok jelennek meg. Sokszor kipirosodik az irritált bőrfelület. Jellemzően a hajas fejbőr, a könyök és térd körül jelenik meg. Az övsömör pedig deréktájt ölel körül. 

Asztrológiailag a bőrt a Vénusz jelképezi esztétikai értelemben. Mint határoló – védőfelületet a Szaturnusz. Az érzelmek másik jelölője pedig a Hold. E planéták rossz kapcsolódása utalhat e betegség lehetőségére, egyúttal a megoldására is. 

Aki ebben a betegségben szenved, elsősorban a határaival bajlódik. Nem igazán tudja hol ér véget Ő, és hol kezdődik a másik. A bőr a simogatás, odabújás első számú szerve. Az első kapcsolat a külvilággal. Mintha a belsőnk kifelé lenne fordítva, mutatja a lelki állapotunkat. Libabőrösek leszünk, elpirulunk szégyenünkben, viszketünk valakitől. Vagy gondoljunk a kamaszkor pattanásaira, amikor is még kiforratlan a jellem, és nehezen találjuk a helyünket. Ekkor még nem igazán tudunk kiállni magunkért, főleg egy felnőttel szemben. Az akaratunk, önmagunk felvállalása még bizonytalan. 

  

Ez a lelki labilitás és önbizalomhiány, további sérüléseket vonzanak magukhoz. A csalódások elleni védekezésbe zárva, nem sok esély marad a gyógyulásra. 

A Vénusz az érintés, a kapcsolatok, a szerelem analógiája. Aki gyermekkorban elegendő simogatást, odafigyelést kapott, felnőttként is képes ezt kifejezni, átadni. Csecsemőként, az anyai érintések segítségével vagyunk képesek felismerni saját identitásunk határait. Apa keze pedig biztonságot nyújt a fürdetésnél. Akinél ez sérült, ott általában az intellektuális viselkedés felé tolódik a hangsúly. 

A Hold, a belső gyermek, az anya, a gyermekkor, az érzékenység párhuzama. A durcás kisgyerek, bizony sokszor érzékeny az anyai távolságtartásra. Ahogy a Hold kehelyként gyűjti magába a Nap sugarait, hogy éjjel szétárassza, úgy a gyermekkor benyomásai és tapasztalatai, sugároznak ki felnőtt létünkbe is.

A gyermekkorban (Hold) elszenvedett érzelmi (Vénusz) csalódásokat, frusztrációkat, sokszor elfojtjuk (Szaturnusz). Ezzel befalazzuk, a tudattalan "Veszélyes hulladék tárolójába". Csak valahogy mégis kiütközik a bőrünkön ez a struccpolitika…

Tehát az érzelmi éretlenég, a védettség utáni vágy, és érzékenység párosul a konfliktushelyzetek és a felelősség elkerülésével, melyek csalódásokhoz vezetnek. Erre válaszlépésként remek alibi a pikkelysömör. Ha az egész testünket elönti, hosszabb időre felmentést kaphatunk a látszólag megoldhatatlan feladatok alól. Ez persze igen veszélyes, hiszen épp ezáltal válhatunk még inkább sérülékennyé, a kórokozókkal szemben. Így könnyen begyulladhat a testünk, és elgondolkodhatunk mitől is gyulladtunk be ennyire…

Megoldásként, a gyermekkorban elszenvedett traumákkal érdemes szembesülni. Leginkább a rájuk adott reakcióinkat lehet felülírni. A szülőkhöz, testvérekhez való viszony is valószínűleg átdolgozásra szorul. Ahogy, testileg a napfény gyógyírja a sérült bőrnek, úgy a jelképe a Nap, lelkileg is feltölt. A Nap az öntudat, a siker, az önmagunkba  és az életbe vetett hit, az önbizalom, a természetes bölcsesség megtestesítője. Az önbizalomhiány ellenszere pedig a sikerek átélése. Ahhoz, hogy sikereket érjünk el, először fel kell ismernünk a "problémát" magunkban. Majd a félelmet legyőzve, kis lépésekkel előrehaladva a sikerek is megjönnek, míg az életszemléletünk a pozitív felé hajlik. 

Erre a metódusra egy példa az a tizenkét éves kislány, aki gitározni jár hozzám. Amikor kedvenc számát először eljátszom, lelkes és érzékeny. Amint neki kellene eljátszani, fél, összehúzódik. Ekkor hangról hangra haladunk, miközben az ujjacskáit próbálja fegyelmezni. Pár perc múlva eljátssza az első sort. Ekkor nagyon boldog. Amikor a következő sor jön ismét fél, majd újra dolgozunk, aztán eljátssza, és jön a sikerélmény. Így dolgozunk a félelmeinkkel. Amikor kész a dal, boldogok vagyunk. Ekkor megkérdezem, hol vannak most, azok a félelmek, melyeket az előbb érzett. Csak legyint és mosolyog rajtuk. 

A gyógyulás záloga, a félelmeinkkel való szembenézésben és azok meghaladásában rejlik.